Bár ez az utunk sem volt zökkenőmentes, azonban el kell, hogy mondjuk szép volt. A szokásos Angliára jellemző időjárás helyett, most napsütésben sikrült elautóznunk Londonig és vissza.
A buszunk egy rendkívüli feladatot teljesített. Egy kolléga műszaki hibája miatt hétfő reggel indultunk útnak, egy trélerrel. Az út egészen simán zajlott a Dunkerque-i kompbeszállásig. Itt a Francia oldalon - szokott is - semilyen probléma nem volt. A Dover-i kiszállás, viszont annál körülményesebb.
Az Angol hatóságoknak elegendő a magyar rendszám látványa ahhoz, hogy tüzetes vizsgálat miatt a járművet minimum 1 óra veszteglésre kényszerítsék. Bár, ilyenkor csak a szokásos rutinvizsgálat zajlik, azonban az embernek mindig keserű a szájíze, hogy pont minket és pont most és ......
Némi araszolás, némi dugó következett, majd érkezés a veszteglő kollégáinkhoz. Gyors pihenő (gyors autófelrakodás, utasbeszállás, némi kávé, kis és nagydolog :) ), aztán irány vissza a kompra.
A beszállás sokkal könnyedebb hangvételű, sőt az sem zavart, hogy útban a kikötő felé az Angol műszaki ellenőrzés még az autópályán mérlegelte és ellenőrizgette a járműveket.
A komp rendkívül emberbarát. WIFI-vel, büfé, étterem, SHOP és kényelmes hely, ahol az ember vízszintbe helyezheti magát.
Francia oldalon elindultunk a Belgium - Hollandia - Németország - Ausztria - Magyarország útvonalon.
A német hatóságok jelentik ilyenkor a legnagyobb talányt a számunkra. A Passau-i határátkelő előtt 40 km-el - a leskelődő, éber rendőr - mögénk szegődött. Rutinos versenyzőknek ez már jel az ellenőrzésre és nagyon ritkán fordul elő, hogy ilyen esetben nem szednek ki a pályáról.
Így is volt. Kezdődött a mérlegeléssel, melyben természetesen a Német hatósági ember nem volt hajlandó elfogadni az Angolok által kiállított 3 oldalas ellenőrzési jegyzőkönyvet. Ők - s, talán erről meg vannak győződve - külön szabályok szerint új vizsgálatot tartottak. Először a mérlegelésért kért 15 Eurót, majd közölte, hogy álljunk félre oda - megjegyzem egy olyan helyre, ahol épületek és bokrok, fák jól takarnak minket a kíváncsiskodók elől -, tehát félrevonultunk. Majd hozta a kis noteszt, melyben felírta, hogy 365 Euró a büntetés tétele. A miértre nem kellett, rákérdeznünk, mert jött a válasz. Ha 255 Eurót adunk, akkor mehetünk tovább. Osztottunk, szorztunk majd egyikünk visszaballagott 150 Euróval a kezében és közölte, hogy ennyit tudunk adni. Ilyenkor van a meglepetés. A német rendőr bólint és elteszi a pénzt!
Már-már megnyugodtunk, mert kaptunk egy papírt az ellenőrzésről, ám ekkor előálltak az új verzióval. Tegyük le a trélerről a mentett buszt és menjünk haza! A kérdésünk egyenes volt: Mi van, ha fenn hagyjuk, és megyünk tovább? Hát el sem hiszitek.... A válasz: Az Ön döntése!
Magyarul teljesen mindegy volt. Tehát a talált hiányosság, talán nem is hiányosság, csak a büntetés volt a lényeg.
Úgy döntöttünk, hogy az Osztráknál már nem kockáztatunk és nem megyünk Magyarországig autópályán. Bár el kell, hogy mondjam, az Osztrák rendőr ellenőrzéskor ugyan szigorú, azonban csak akkor büntet, ha valami tényleg nem felel meg neki! Ja, és hivatalos dokumentumot állít ki mindenről....
Megérkeztünk és rendben vagyunk... A héten indulunk tovább!
