Most is megyünk....
Persze minden héten leírhatnám, hogy milyen fasza gyerekek vagyunk, azonban sokszor elgondolkodom, hogy ez érdekel e egyáltalán valakit.
Már úton vagyunk kifelé, az egyik busszal én haladok. Ma egy kicsit sarokba szorultam, igazából nem tudtam értelmes és okos választ adni az egyik "majdnem" utasunknak a kifogásaira..
Történt, hogy megérkeztünk egy utashoz úgy, hogy már voltak bent az autónkban utasok. Leginkább törzsutasok, tehát olyanok, akik nekünk fontosak, hiszen rendszeresen velünk utaznak...
Mikor megérkeztünk (persze a szokásos nagyvárosi forgalommal nem számolva) jelentős késéssel már sejthető volt, hogy ebből a szállításból nem lesz semmi.
A "majdnem" utasunkat a kocsiból kiszálló utasaink fogadták. Segítettek a csomagjait elhelyezni, majd kiálltak az autó mellé egy-egy cigarettára, illetőleg helyet hagyni az új utasnak, hogy elhelyezkedjen a választott helyén. Eddig még elment volna a dolog, azonban a "majdnem" utasunk kiszállt és félrehívott. Halkan súgva megjegyezte, hogy nagy probléma lenne, ha ő most ezt az utat lemondaná? Merthogy ő nem gondolta, hogy mindenki dohányzik (az autón kívül), mert ha visszaül, akkor neki ezt a szagot el kell viselnie. Ezen felül nem gondolta, hogy ilyen emberek között kell utaznia, tízen órákat....
Ezt az utolsó mondatot hallották az utasaim is....
Nem szóltak, nem mondtak semmit. A részemről nyugtáztam, hogy kiszáll a "majdnem" utasunk és a Volán busszal teszi meg Amszterdamig az utat.
Ami engem illet, az, hogy egy utolsó utáni pillanatban lemondott szállítás mekkora veszteség az hagyján. Az, hogy valakinek nem felelünk meg, szintén egy dolog, hiszen mindenkinek nem is felelhetünk meg.
Ami viszont gond, az az, hogy másokat is minősített egy ember, pusztán a megjelenés alapján.
Mint szolgáltató és korábban embermentő, megtapasztaltam, hogy a feladatok, utasok között nem válogathatok. Sok embert meglátva bennem is kialakul egy kép, azonban minden esetben megpróbálok átlépni az első előítéleteimen. Van akinek ez nem megy.
Tudjátok, az utasaim szinte a barátaim. Pont ez volt az a járat, ahol mindösszesen 2 utas lett volna új. Megjegyzem, hogy van köztük ápolónő, kétkezi melós, nyugdíjhoz közelálló, magyar, roma, újvidéki....
Azon feltétlenül elgondolkozom, hogy a "majdnem" utasunk tudja e, hogy emberek másként, máshogyan is élnek, mint azok, akiket egy szervezet vagy munkahely, egy társadalmi réteg búra alatt tartva láttatni enged neki a világból?
Azon is elgondolkodom, hogy lesz e lehetősége ennek a "majdnem" utasunknak, hogy egyszer megélje azt, hogy mennyire jó hallani egy őszinte, boldog nevetést egy " munkásember " részéről?
Valaha lesz e neki lehetősége a saját kasztján kívül érintkezni valakivel?
Az biztos, hogy nem engem minősített ez, de az is biztos, hogy magam halottam utána egy telefonbeszélgetést, ahol az utasunk azt mondta: "Voltunk egy helyen, ahol nem bírják a cigányokat!"
Remélem, hogy egyszer majd lesz szerencsém utazni ezzel a "majdnem" utassal, vagy egy társaságba tartózkodni, ahol megmutathatom, hogy milyen az érem másik oldala....!!!
.jpg "Európa Busz - Würzburg")
